Első

Újabb első bejegyzést indítok útnak. Ezúttal nem könyvekről és nem filmekről szeretnék pötyögtetni, hanem zenéről. Azt hiszem annyira megszerettem itt a bloggeren, hogy mindenképp indítanom kell egy harmadik blogot is.

Három pillér, három blog: könyvek, filmek, zene. Össze is vonhatnám őket, lehetne ilyen-olyan bejegyzés egy helyen, de én furmányosan úgy gondoltam, mindegyiknek berendezek itt egy kis sarkot, saját teret, hadd éljék a saját életüket. Így aztán, aki könyvmoly, de nem zenemanó, azt nem zavarják a zenés irományok, és aki zenemanó és filmguru, őt meg nem zavarják a könyves ismertetők, és így tovább, tehát mindenki boldog.

Amióta csak az eszemet tudom, szeretem a zenét. Már három évesen is ki tudtam választani a kedvenc kazettámat, a többi közül. Jártam zeneiskolába is, 8 évig tanultam zongorázni, szóval elmondhatom, hogy a zene mindig kiemelt helyen volt az életemben.

Amikor kamaszodtam, az, hogy mégis mit hallgatok, legalább olyan fontos volt, mint az hogyan áll a hajam, milyen színű a pólóm és melyik cipőt vegyem fel. A zene életérzés és egyben kinyilatkoztatás is volt. Tulajdonképpen most is az, de már nem olyan véresen komoly, mint akkor.

Az ízlésem tényleg nagyon vegyes, hangulatfüggő is mikor mit, de azért vannak olyan műfajok, amiktől a falra mászom. Például amiben nincs, nem hogy ének, de még szöveg sem, sőt zene sem, csak szimplán zaj. A népszerű úgymond mainstream dolgokat éppen úgy kedvelem, mint a kevésbé népszerűeket, vagy éppen rétegzenéket. Néha kifejezetten jól esik mellőzni a rádiót és nem ezermilliószor meghallgatni ugyanazt az öt dalt, hanem rábukkanni valami igazán különlegesre, valami gyöngyszemre, és örvendezni, hogy a barátaidnak lövésük sincs, miről hablatyolsz.

A zene legalább olyan erős jelző lehet, mint az illatok. Nem véletlen, hogy a filmekben a kulcsjelenetek alá, bizony szuper zenék kellenek, és ahol ügyesek a szerkesztők, ott tényleg szuper zenéket hallhatunk. A zenéhez ugyanúgy lehet emlékeket, élményeket társítani, így aztán ha meghallod a dallamot, a fejedben van az egész történet.

Nos, egy napon aztán befészkelte magát az a gondolat a fejembe, hogy a könyvismertetők mintájára miért ne írhatnék zeneismertetőket is? Persze nem professzionális módon. Én biztos nem tudok ilyeneket megfogalmazni, hogy ez a gitár riff meg az, és az akkordok harmóniája, meg mindenféle szakmai izémizé. Egyszerűen csak a magam módján benyomásokat fogok közölni, és még az is lehet, hogy másnak is megtetszik, vagy ihletet meríthetnek ezekből a szösszenetekből, hogy mégis mi a manót hallgassanak. A gyakoriságról inkább nem tennék előrejelzést. A zene hangulat kérdése nálam, így hát, mikor hogy. Azért ha kedved van nézz be Kedves Olvasó, hátha találsz füledre való hangokat!

Kép forrása:

http://www.freehdwall.com/2011/10/book-music-violin-key-wonderful-hd.html