First

I set free another first post. This time I wont type about books or movies but music. I think I just really like being here on blogger so I need to launch another blog. Three columns, three blogs: books, movies, music. I could summary these into one blog and then one post would be about this and one about that but I thought I would create a place for every each one of them. A little corner when they can live their own lives. This way who is a bookaholic but not a musicpixy wont be bothered by musical posts and who is a musicpixy and movieguru they wont be bothered by book reviews etc. So everyone is happy.

I have loved music since I could remember. Even at the age of 3 I was able to pick my favourite casette among the others. I attended to music school and I learnt to play the piano for 8 years so I can tell that music was always important for me.

When I was a teenager choosing which music I should listen to was as important as how I should wear my hair or what kind of t-shirt and shoes I should pick. Music was revelation and a shot of life. If I think about it, it is still that but not so serious as long ago.

My music taste is very mixed. It also depends on my mood what I listen to or like though there are some genres that make me crazy and want to shoot myself. For instance the music which does not involve not even chorus but music either so it is simply just noise… I love the mainstream music as well as the less popular music which only known by a certain amount of people. Sometimes it just feels so good to neglect the radio and not listen to the songs which you’ve heard ten thousand times already and explore something really special and unique stuff and enjoy the fact that your friends have no clue what you are talking about.

Music can be as strong marker as scents. So it is not a coincidence that there need to be cool music under the key scenes in movies and if the editors are skilful we really hear cool music there. You can associate memories and experiences with music thus if you hear the music the whole story is in your head as well.

So one day the thought to create another blog about music didn’t leave me peace. I can write book reviews so then I shall write about music too. Of course I am not a professional. I can’t write about why this guitar riff was good or not or what about the harmony of chords. I will simply write down my impressions, my feelings and maybe other people will like that kind of music as well or just getting some ideas about what to listen to next. I guess it is better if I don’t predict how often I am going to write. As I mentioned music depends on my mood so does writing about it. But if you want to just stop by maybe you can find something here which is pleasure to your ears and very earteresting ;)

Első

Újabb első bejegyzést indítok útnak. Ezúttal nem könyvekről és nem filmekről szeretnék pötyögtetni, hanem zenéről. Azt hiszem annyira megszerettem itt a bloggeren, hogy mindenképp indítanom kell egy harmadik blogot is.

Három pillér, három blog: könyvek, filmek, zene. Össze is vonhatnám őket, lehetne ilyen-olyan bejegyzés egy helyen, de én furmányosan úgy gondoltam, mindegyiknek berendezek itt egy kis sarkot, saját teret, hadd éljék a saját életüket. Így aztán, aki könyvmoly, de nem zenemanó, azt nem zavarják a zenés irományok, és aki zenemanó és filmguru, őt meg nem zavarják a könyves ismertetők, és így tovább, tehát mindenki boldog.

Amióta csak az eszemet tudom, szeretem a zenét. Már három évesen is ki tudtam választani a kedvenc kazettámat, a többi közül. Jártam zeneiskolába is, 8 évig tanultam zongorázni, szóval elmondhatom, hogy a zene mindig kiemelt helyen volt az életemben.

Amikor kamaszodtam, az, hogy mégis mit hallgatok, legalább olyan fontos volt, mint az hogyan áll a hajam, milyen színű a pólóm és melyik cipőt vegyem fel. A zene életérzés és egyben kinyilatkoztatás is volt. Tulajdonképpen most is az, de már nem olyan véresen komoly, mint akkor.

Az ízlésem tényleg nagyon vegyes, hangulatfüggő is mikor mit, de azért vannak olyan műfajok, amiktől a falra mászom. Például amiben nincs, nem hogy ének, de még szöveg sem, sőt zene sem, csak szimplán zaj. A népszerű úgymond mainstream dolgokat éppen úgy kedvelem, mint a kevésbé népszerűeket, vagy éppen rétegzenéket. Néha kifejezetten jól esik mellőzni a rádiót és nem ezermilliószor meghallgatni ugyanazt az öt dalt, hanem rábukkanni valami igazán különlegesre, valami gyöngyszemre, és örvendezni, hogy a barátaidnak lövésük sincs, miről hablatyolsz.

A zene legalább olyan erős jelző lehet, mint az illatok. Nem véletlen, hogy a filmekben a kulcsjelenetek alá, bizony szuper zenék kellenek, és ahol ügyesek a szerkesztők, ott tényleg szuper zenéket hallhatunk. A zenéhez ugyanúgy lehet emlékeket, élményeket társítani, így aztán ha meghallod a dallamot, a fejedben van az egész történet.

Nos, egy napon aztán befészkelte magát az a gondolat a fejembe, hogy a könyvismertetők mintájára miért ne írhatnék zeneismertetőket is? Persze nem professzionális módon. Én biztos nem tudok ilyeneket megfogalmazni, hogy ez a gitár riff meg az, és az akkordok harmóniája, meg mindenféle szakmai izémizé. Egyszerűen csak a magam módján benyomásokat fogok közölni, és még az is lehet, hogy másnak is megtetszik, vagy ihletet meríthetnek ezekből a szösszenetekből, hogy mégis mi a manót hallgassanak. A gyakoriságról inkább nem tennék előrejelzést. A zene hangulat kérdése nálam, így hát, mikor hogy. Azért ha kedved van nézz be Kedves Olvasó, hátha találsz füledre való hangokat!

Kép forrása:

http://www.freehdwall.com/2011/10/book-music-violin-key-wonderful-hd.html